A Városliget fái közé elhelyezett épületet négy alapvető elv mentén terveztük meg.
Zenei jelenlét a Városligetben
A Magyar Zene Háza nem csak annak a látogatónak szól, aki belép a kapun és kifizeti a belépőjegyet. Az épület határfalain túl is jelzi jelenlétét, egyrészt az orgonasípok által keltett hangokkal, másrészt az orgonasíp-oszlopok épületen kívüli látványával. A Városligeti fasor meghosszabbított, Nemzeti Galériához vezető tengelyét, mint a terület legfontosabb gyalogos útvonalát, körbeveszik az orgonasíp-oszlopok, hanggal-jellel kommunikálva az intézmény közelségét.
– A területen meglévő értékesebb fák megtartása.
Allegro Barbaro metafora
Az épület a fentebb leírt vízió alapján az Allegro Barbaro geometriai és metaforikus áttételeken keresztül megfogalmazott építészeti megfelelője. Tervezésekor koncentráltunk a a Bartók által tiszteletben tartott kulturális, civilizációs és kompozíciós alapelvekre is.
Nyitott múzeum
A várolisligeti helyszínen alapvető fontosságú az épület intenzív kommunikációja a környezetével. Bár nem volt építési helyszín, bevontuk az Városligeti fasor tengely másik oldalán lévő háromszög alakú telket is, szabad térben folytatva a Múzeum Allegro Barbaro struktúráját. További intenzív kontaktus a környezettel a két ellentétes oldalon lévő bejárat, a kávézó nagy üveg homlokzatfelülete és frekventált terasza, valamint a mellette kialakított szabadtéri színpad, aminek nézőterébe akár az Olof Palme sétány is bevonódhat.
Zenei environment
Az épület belső térszervező rendszere alapvetően funkcionális, racionális, áttekinthető, derékszögű koordináta rendszerben szerkesztett. A rendszer két ponton érintkezik eltérő természetű elemekkel; az Allegro Barbaro oszloperdő és a külső környezet tekintetében. A homlokzati falak síkjai kilépnek a derékszögű rendszerből és olyasfajta módon hozzák létre saját öntörvényű kompozíciós rendjüket, kis elmozdulásokkal, hogy az Allegro Barbaro a saját polimodális szerkesztésmódjához rokonítható.
A Városligeti fasor meghosszabbítása ma még nem létezik, kialakítása azonban mindenképpen indokolt. A Városliget történelmileg a primer megközelítése a város felől ezen a tengelyen történt, és bizonyos korszakaiban egyértelműen meghatározta, maga köré rendezte a közlekedés és az épületek geometriáját.
A közlekedés legkézenfekvőbb eszköze a parkban a láb, a múzeumok alapvetően közepes hosszúságú séta vagy biciklizés árán érhetők el. Múzeumból múzeumba az átközlekedés is gyalogszerrel vagy kerékpárral történik. Mindegyik múzeumnak saját biciklitárolója van, de a biciklik bevihetők a kiállítóterekbe is. Eső esetén az előcsarnokban esernyő és esőköpeny kölcsönzés történik, valamint csizmamosó is található.
A Magyar Zene Múzeuma a kultúra, a környezettudatosság, az egészséges életmód szoros, korszerűen összekovácsolt egységét fogalmazza meg. A múzeum szellemi tartalmai a természetben történő egészséges mozgás révén ismerhetők meg, a szellem világa a fák, bokrok, füvek erejéből is táplálkozik. Közvetlen közelségük egyúttal szeretetükre, megóvásukra is nevel, összhang megteremtésére szólít fel. A park a környezettudatosságot fizikai közelségbe hozza. A múzeum előtt elhelyezett generátorokhoz kapcsolt bicikliken mindenki termelhet annyi áramot, ami fedezi belépőjének költségét.
Az épület építészeti megfogalmazásakor döntő szempont a zöldbe illesztés hibátlan, plasztikai sebészeti finomságú megvalósítása. Az épület tetején megjelenő zöldfelület azonos természetű, mint a Liget megjelenő zöldje, az épület a park talajából nő ki.
A múzeumok bejárati szintjei intenzív kapcsolatban állnak a környező parkkal. A földszinti kávézónak fűthető terasza van.