Társasház a Lónyay utcában

Irodánk egy használaton kívül álló, rossz állapotú műemléképület generáltervezői munkájára kapott megbízást. Az ingatlan olyannyira korszerűtlen volt, hogy számos lakás komfortosítása nem zajlott le az elmúlt évtizedekben, de ahol ez meg is történt, ott összehangolatlanul és egyenetlen színvonalon, a bérlők által. A megbízó célja ezért – a műemléki rész lehető legnagyobb gondossággal történő felújítása mellett – az ingatlan fejlesztése és bővítése, megtartva annak eredeti, társasházfunkcióját.

A Lónyay utca – Mátyás utca – Ráday utca – Kinizsi utca által határolt, sűrűn lakott belterületen fekvő épület a 19. században épült. Az első építés idejéből tervek és a tervező személye nem ismert, de feltételezhető, hogy a későbbi hozzáépítések terveit jegyző Hild Károly – Hild József testvére – lehetett a ház eredeti építésze. Megbízója Leitgeb János mészáros volt, aki a telek hátsó részén űzte foglalkozását. A lakók áthagyományozódott emlékezete szerint ekkor lóistálló is állt a telken.

Az ingatlan védettségének célja „a 19. századi lakóház 1838-ban épült klasszicista részének, az első udvar egységes megjelenésének és a kétudvaros térszerkezetnek a megőrzése.“ Ennek megfelelően a történeti homlokzat formahű, hiteles helyreállítására a homlokzatszínezések, párkányok, nyílásszerkezetek és köténydíszek tekintetében is sor kerül. Az utcai épület műemlékileg legértékesebb, boltozatos tereiben kávézó kap helyet, ily módon a lakók mellett a széles közönség is megismerheti az épület történelmi értékeit.

A beépítés városszöveti illeszkedése nagyon izgalmas, ezért több szempontból is alapos vizsgálat előzte meg az ingatlan építészeti kialakítását. Mivel korunk építészetének formavilága eltér a régi épület által képviselt részletgazdagságtól, így az új épület a hasonlóan magas színvonalú tömegformálással és a nyílások rendjével reflektál a meglévő épületre.

A hátsóudvarban található épületrész nem áll műemlékvédelem alatt, így annak beépítése a helyi szabályozásoknak megfelelően történik, tiszteletben tartva a történelmileg kialakult kétudvaros beépítést. A belsőudvari új épülethomlokzatok könnyedebb kialakításúak, köszönhetően a lakásokhoz kapcsolódó, összefüggő erkélyeknek. Ezek intimebb hangulatát a növényfuttatóárnyékolók biztosítják, melyek bár más megfogalmazásban, de a hátsó udvar homlokzatán is visszaköszönnek, így biztosítva egységes megjelenést az új épületszárnyaknak.

Az eredeti faablakok restaurációjára is sor kerül, illetve ahol a korábbi lakók műanyag ablakra cserélték a nyílászárót, ott az eredeti mintájára új ablakok készülnek.

Az épület pántolt, szegecselt vasszerkezetű, romantikus stílushoz köthető kapuzata is megújul. A kapu feletti bevilágító vasrács az 1860-1870-es években készülhetett, ennek restaurálása is az eredeti állapotnak megfelelően történik.

A megrendelő a napjaink építészeti elvárásainak megfelelő korszerűsítést is szem előtt tartja, ezért a meglévő, de műemléki értékeket nem hordozó tetőszerkezet elbontása után az új tetőtér az épület eredeti kubusát tartva korszerű, hőszigetelt koporsófödémes kialakítással lesz megoldva. A bevilágítás az utcai és az udvari oldalon is tetősík ablakokkal történik, melyek tengelye a meglévő ablakosztást követi.