Természettudományi Múzeum új épülete – pályázat

Tervezés éve
2025
Bruttó szintterület
32 000 nm
Vezető tervező
Bánáti Béla, Hartvig Lajos DLA
Projektvezető
Székely Ágnes
Tervező építészek
Szécsi Ákos, Kovács Gergely, Fényes Kitti, Ferencz Tamás
Paramterikus tervezés
Füzes Bálint
Kiíró
Debreceni Infrastruktúra Fejlesztő Kft.
Látványterv
Csabai Bence

Domokos Gábor magyar építészmérnök, alkalmazott matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Várkonyi Péterrel közösen létrehozott, később Gömböcnek elnevezett konvex test az első ismert homogén test, amelynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van. Domokos 2024-ben G. Horváth Ákossal, Regős Krisztinával és Alain Gorielyvel közösen egy új univerzális formaosztály, a lágy cellák létezését bizonyította, melyek hézagok és éles csúcsok nélkül töltik ki a teret. Motivációként a csigáspolip házában található belső kamrák alakja szolgált, melyek a külső vázat sarkok nélkül töltik ki. A kocka geometriájából indultak ki, és sikerült annak éleit úgy meghajlítaniuk, hogy nemcsak a csúcsok tűntek el, de az így keletkező test térkitöltő maradt. Ez inspirálta az első, csúcs nélküli térkitöltő cella megalkotását.

Az Oxfordi Egyetemmel végzett közös munka során felfedezték, hogy a nautilusz celláinak geometriája valóban lágy. Később kiderült, hogy a nautiluszokhoz hasonlóan több, már kihalt faj is csúcsok nélküli belső cellákkal rendelkezett. A természetben a lágy síkbeli burkolatok természetes mintázatokban jelennek meg, mint például folyó delták geometriája, a sima izomsejtek síkmetszetei, tengeri kagylók házának metszetei, és zebra csíkok.

(forrás: Wikipédia, Oxford Academic)

A világhírű magyar tudós és munkatársai által felfedezett lágy cellák a természetben mindenhol jelen vannak mint a tér maradéktalan kitöltésére alkalmas organikus alapelemek. Létezésük valóságos és transzcendens, matematikailag bizonyított, egyúttal azonban kézzel fogható is. Olyan struktúrák, amelyek az elméleten túl nemcsak izgalmas térformaként használhatók, de ezáltal a természethez való kapcsolódás élményét is adhatják. A forma eredete alapvetően organikus, tudományos leírásának módszertana magas fokú matematikai, geometriai apparátust igényel. Egyszerre több természettudományos diszciplinát egyesít, úgymint biológia, mikrobiológia, matematika, geometria, fizika, kémia.

A lágy cella allegóriaként képes arra, hogy a természettudományok szintézisének vizuális megjelenítését adja.

Ezen formaosztály ikonikus példája a csonkolt oktaéderből származtatott (f2) cella, mely az egyetlen jelenleg ismert lágy cella, mely megőrzi a kiindulási poliéder teljes szimmetriáját.

Múzeumunk alapegysége ezért a Domokos és társai által felfedezett (f2) jelű lágy cella.

Az ember természet iránti vonzalmára az építészet napjainkig már számos módon igyekezett reagálni. Leginkább természeti formák vagy konkrét természeti elemek – akár narratív formában történő – bevonásával próbálja vonzóvá tenni az épített élettereket a biofíl” ember számára. Növények, organikus formák integrálása a művi térbe jól működő gyakorlat.

Úgy gondoljuk, hogy a nem tisztán empirikus tapasztalatra építő természetelvű térképző logika is képes kiváltani ugyanazt a mentális élményt, amely a nagy egész” részeként való öndefiníció” jóérzését adja. A hatalmasra növelt lágy cella elemekből felépített tér a természet mikroszkopikus struktúráiba való betekintés és az abban való mozgás illúzióját kelti, ami a benne közlekedőknek nemcsak mentális, de egy természetközeli fizikai élményt is ad.

A XXI. század múzeuma a kellemes időtöltés és szociális aktivitás mellett a megismerés, a megértés gondolatainak helyszíne is. Ezért az épületünk nem az ismert és konkrét természeti formák jól bevált importját, hanem a dolgok láthatatlan összefüggéseire való odafigyelés tudatossá tételét választja téralkotási vezérelvnek.

Az önmagukban is izgalmas struktúrájú lágy cella elemeket több változatukban igyekszünk megmutatni: tömör felületként kiállító tereknél, áttetsző hártyaként belső térelhatárolásnál, transzparens üvegként bevilágító felületeken, vagy csak a vázszerkezetüket installációként. Hasonló a mikroszkopikus világba való betekintés élményéhez, amikor belelátunk magába a cella belsejébe is. A természettudományok sokféleségében közös nevező, amikor a mikroszkóp alatt, vagy csak képletesen felnyitjuk a megfigyelésünk tárgyát.

 

Galéria