Kiemelt
Műemlék
Szálloda

Drechsler Palota – W Budapest

Tervezés éve
2017
Bruttó szintterület
15875 m2
Vezető tervező
Bánáti Béla
Projektvezető tervező
Lénárt Szabolcs, Zajacz Judit
Tervezők
Bánáti Bodó, Csiha András, Kádár Gergő, Pusztai Lilla, Szécsi Ákos, Szilágyi Norbert, Szloboda Gergő
A csapatot segítette
Ferencz Tamás, Kacsó János, Kátai Éva, Márkus Péter, Márton Annamária, Ritter Dániel, Trinh Hai Dang, Vass Zoltán
Építtető
QPR Properties Kft.
Látványterv
WhiteBox Visual

A MÁV egykori Nyugdíjintézetének épülete 1883–1885 között épült Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján. Ebben az időszakban Lechner még nem talált rá saját hangjára, a későbbi építészetében markánssá váló „magyar szecessziós stílusra”. A bérpalota a francia reneszánsz stílusjegyeit viseli magán. Lechner stíluskeresésének ugyanakkor fontos állomása volt az épület, amelyen az építész újító, kísérletező törekvései is megjelennek: a homlokzaton például nagy mennyiségben alkalmazott mesterséges épületkövet, melyhez bár nagy reményeket fűzött, a későbbiekben azokat nem használta ilyen mennyiségben. Ekkortájt kísérletezett a későbbiekben védjegyévé váló Zsolnay pirogránit alkalmazásával is, amely azonban ezen az épületen nem jelenik meg.

A műemlékvédelem alatt álló épület megújítása komoly feladat elé állította a rekonstrukció terveit kidolgozó Bánáti + Hartvig Építész Irodát, miután a lechneri örökség nagy mértékben megrongálódott, az eredeti tervek pedig csak hiányosan maradtak fenn. A legfőbb kihívást az jelentette, hogy egyszerre kellett megóvni a műemléki részeket és biztosítani az épület továbbélését. Az ebből adódó feszültséget az építészek annak végiggondolásával igyekeztek feloldani, hogy vajon maga Lechner miként nyúlt volna egy ily módon leromlott állapotú, de kiemelten magas építészeti értéket képviselő örökséghez. Így az épület rekonstrukciója műemlékvédelmi koncepció szerint, a szükséges épületkorszerűsítési tevékenységekkel együtt valósul meg. A korszerűsítés elsősorban az épület továbbélését támogató műszaki megújítást jelenti, vagyis olyan tartalmak elhelyezését, melyek a 19. században nem jelentek meg elvárásként. Az épület külső architektúrája, valamint a belterekben megmaradt lechneri építészeti elemek az eredeti tervek szellemében újulnak meg.

Az egykori bérpalotába a W szállodalánc tagjaként tér vissza az élet, a jelenlegi tulajdonos elképzelése alapján. Ennek eredményeként az eredeti struktúra szerint lakó- és vendéglátóegységek kapnak helyet az épületben: az Andrássy út felé vendéglátó tér nyílik majd, az épület központjában elhelyezkedő, üvegtetővel fedett belső udvarról pedig a szálloda különböző funkciókat ellátó egységeibe vezet majd út. A földszinten a szálloda fogadóhelyiségei, lobbyja, vendéglátótere és közösségi terei, míg a pinceszinten a pihenés, a regenerálódás terei, valamint a kiszolgáló funkciók lesznek elhelyezve, az emeleti szinteken pedig a szobák kapnak helyet. Az eddig funkció nélküli, nagy belmagasságú tetőtérben egy újabb, ötödik emeleti szobaszint jön létre, míg e fölé, a szabadon maradt tetőtérbe az épületgépészeti berendezések kerülnek. Az ötödik emeleti szobák természetes megvilágításához szükséges nyílások kialakítása hosszas szakmai munka eredményeként kapta meg formáját, megfelelve a műemléki és településképi szempontoknak. Ebben az esetben is a lechneri építészet vizsgálata, Lechner későbbi épületeinek tetőszerkezeti kialakítása adott iránymutatást. Ily módon az általa a későbbiekben használt Zsolnay kerámiák formaképzését követő, transzparens sáv jelenik majd meg a Drechsler-palota tetősíkjában, szabad utat engedve a természetes fénynek.

Hasonló építészeti és technikai értéket képvisel a belső udvar fedését szolgáló feszített hártyaszerkezet, amelyet térben hajlított, edzett, hőszigetelő üvegezés egészít ki. A transzparens nyeregfelület buborékszerűen feszül ki a belső udvar falai között, megvalósulása igazi attrakciót ígér.

A szöveg az épület tudományos dokumentációja és értékleltára, illetve műleírása alapján készült. Előbbi összeállítói Hadik András és Fehérvári Zoltán.

Galéria