KONTAKTUSBAN TERMÉSZETTEL ÉS MŰVÉSZETTEL

Az Új Nemzeti Galéria – a Liget Budapest projekt keretében – a Városligetben kap helyet. Az épület a Szedzsima Kazujo és Nisizava Rjúe által jegyzett japán SANAA építésziroda generáltervezői, illetve a Bánáti + Hartvig Építész Iroda felelős tervezői munkája révén jött létre.

A SANAA által megalkotott koncepció alapját a természet és az épített környezet kapcsolatának megteremtése adja. A tervezői vízió szerint a múzeum a Városliget kiterjesztése, párbeszédet alkotva a park és a múzeum épülete között. Ezt a hatást, és ezáltal a látogatói élményt az épület szerkezete biztosítja. Megjelenésében transzparenciát képvisel, ily módon megszólítja, behívja a Városligetben sétálót, akit távozáskor a parkba enged vissza. Ezt a hatást támogatja, hogy az épület talajszinten minden oldalról megközelíthető, bejárható. A kül- és beltér közti átmenetet az üveghomlokzat mentén létesített külső- és belső lejtős utak adják, melyek a park sétányait meghosszabbítva felvezetnek az épület felsőbb szintjeire.

A kiállítóterek – műtárgyvédelmi szempontból – dobozszerű egységekben biztosítanak helyet a 19. századtól napjainkig terjedő magyar műalkotásoknak. Ezeket a helyszíneket levegős, áttetsző terek veszik körbe, ahol rednezvénycsarnokok, előadó- és múzeumpedagógiaitermek, műhelyek és egyéb kiszolgálóegységek kapnak helyet. Ezek a terek transzparenciájuknál fogva kapcsolatot teremtenek a kültérrel. A tervezői koncepció eredményeként így a látogató a múzeumban tett sétája során felváltva kerül kontaktusba a művészettel és a természettel.

Az épület karakterizáló eleme a kétszer görbült, íves tetőszerkezet. A tető formája és az épületen körbefutó lejtős utak egymásra reflektálnak, játékosan váltakoznak. Ez a szerkezeti rendszer tereket hoz létre az alaplemezek és a tömbök között, lehetővé téve a természetes fény behatolását az épület belsejébe. A tetőszerkezet magassága a lombkoronával egy szinten helyezkedik el, ezzel is kapcsolódva az épületet körülvevő környezethez.